Rólam

 Ha visszagondolok a gyerekkoromra, biztosan állíthatom: az esti mesélés elmaradhatatlan része volt napjainknak. Azóta felnőttem, de a mesék iránti szeretetem mit sem változott. Azóta már jócskán felnőttem, de a mese szeretete megmaradt.

Amikor az erdőt járom, hallom az erdő meséit. Különösen a tölgyek a nagy mesélők. Átölelem, megsimogatom őket, leülök, és várok. Tudod a tölgyek ráérősek, nem sietnek sehová. Van úgy, hogy csak egy-két mondatot súgnak, de ha jókedvükben találod őket, akkor mesélnek. Mély hangjuk bejárja az erdőt, különösen az Öreg Tölgyé. A harkály abbahagyjah a kopácsolást, a madarak az édes kis csivitelésüket, a nyuszik a füvek rágcsálását, és már csak egyetlen hang létezik. A mesék belengik az erdőt, és a történetek életre kelnek. Nekem már csak az a dolgom, hogy leírjam nektek.

Azért, ha az erdőben jártok, látogassatok el az Öreg Tölgyhöz!

Ezek után ugye nem meglepő, hogy a mesék világába szeretnélek elkalauzolni benneteket? Pihenj el kényelmesen, és hagyd, hogy a mese megkezdje fantasztikus varázslatát. Lehet, hogy már hallod is? Pszt, és figyelj!

 

A mesék kellenek, mert merni kell álmodozni, színes világot festeni, ahol úgy és akkor történnek

fantasztikus dolgok,  ahogy megálmodjuk őket.