-
Életre kelt ceruza-álmok
KisBobó egész reggel a tükör előtt álldogált. Ez a rengeteg pötty! Megnézte magát elölről, aztán hátulról, és ahányszor körbefordult, újabb pöttyök jöttek ki rajta. Ekkor érkezett meg Bagolydoktor, akinek a csodálkozástól tátva maradt a szája. Ahogy vizsgálgatta, úgy jöttek ki sorban az újabbak.
KisBobó válaszokat akart hallani, de Bagolydoktor csak ott állt tehetetlenül. Aztán hirtelen felnevetett, mert már tudta, hogy ez is csak KisBobó újabb tréfája lehet, hogy ismét a középpontba kerülhessen. Kért egy nagy tál vizet, és elkezdte súrolni a pöttyöket. De akárhogy tisztogatta, azok bizony nem halványodtak.
– Gondolja, hogy egy kis közös fürcsire hívtuk át? – elégelte meg KisBobó.
Hmm, talán nem- válaszolta. – De ha nem ő csinálta, akkor mi történik itt? – gondolkodott.
Ekkor Katicamama jelent meg az ajtóban óriási méretekkel.
– Katicamama, nem híztál te meg egy kicsit? – nézett tá tágra nyílt szemmel Bagolydoktor.
– Én nem értem mi történik itt. Hirtelen nagyon szorosak lettek a ruháim. – és a cérnák hallhatóan elkezdtek szakadozni.
Mindenki megdöbbent egy pillanatra. KisBobó tért magához elsőként.
– Ennek a fele sem tréfa! Ha velünk ilyen szokatlan dolgok történnek, mi lehet a többiekkel? Utána kell járnunk!
Ahogy ezt mondta már mégis bánta, mert ilyen tarka, sokszínű pöttyökkel nem akart mutatkozni. Próbálta szorosan összezárni a szárnyait, de azok az incselkedő pöttyök akkor is ott virítottak. A kíváncsiság azonban felülkerekedett a hiúságán. A kis csapat útra kelt…