• Uncategorized

    Életre kelt ceruza-álmok

    KisBobó egész reggel a tükör előtt álldogált. Ez a rengeteg pötty! Megnézte magát elölről, aztán hátulról, és ahányszor körbefordult, újabb pöttyök jöttek ki rajta. Ekkor érkezett meg Bagolydoktor, akinek a csodálkozástól tátva maradt a szája. Ahogy vizsgálgatta, úgy jöttek ki sorban az újabbak.

    KisBobó válaszokat akart hallani, de Bagolydoktor csak ott állt tehetetlenül. Aztán hirtelen felnevetett, mert már tudta, hogy ez is csak KisBobó újabb tréfája lehet, hogy ismét a középpontba kerülhessen. Kért egy nagy tál vizet, és elkezdte súrolni a pöttyöket. De akárhogy tisztogatta, azok bizony nem halványodtak.

    – Gondolja, hogy egy kis közös fürcsire hívtuk át? – elégelte meg KisBobó.

    Hmm, talán nem- válaszolta. – De ha nem ő csinálta, akkor mi történik itt? – gondolkodott.

    Ekkor Katicamama jelent meg az ajtóban óriási méretekkel.

    – Katicamama, nem híztál te meg egy kicsit? – nézett tá tágra nyílt szemmel Bagolydoktor.

    – Én nem értem mi történik itt. Hirtelen nagyon szorosak lettek a ruháim. – és a cérnák hallhatóan elkezdtek szakadozni.

    Mindenki megdöbbent egy pillanatra. KisBobó tért magához elsőként.

    – Ennek a fele sem tréfa! Ha velünk ilyen szokatlan dolgok történnek, mi lehet a többiekkel? Utána kell járnunk!

    Ahogy ezt mondta már mégis bánta, mert ilyen tarka, sokszínű pöttyökkel nem akart mutatkozni. Próbálta szorosan összezárni a szárnyait, de azok az incselkedő pöttyök akkor is ott virítottak. A kíváncsiság azonban felülkerekedett a hiúságán. A kis csapat útra kelt…

  • Uncategorized

    Az erdei tornaverseny

    A két kis tündér pajkosan egymásra kacsintott, egy kicsit izgalmasabbá akarták tenni a versenyt. Ekkor váratlanul a semmiből egy pocsolya termett Gerzson lábai előtt, aki már nem tudott megállni, és zsupsz, belepottyant a pocsolyába. Fülig sáros lett. KisBobó nagyot kacagott rajta, és már érezte, hogy ezt a versenyt bizony ő nyeri meg. Boldog mosolyra húzódott a szája, amikor  váratlanul egy óriási pókhálónak ütközött. Minél gyorsabban próbált kikecmeregni, annál jobban belegabalyodott. Gerzson ekkor ért oda. Nem is tudta hirtelen, hogy mit csináljon, fusson tovább győztesként a célba vagy segítsen kisbarátjának. Végül is megállt, teleszívta a tüdejét, majd akkorát fújt KisBobóra,- hogy megszabadítsa a pókhálótól,hogy KisBobó egészen a tüskebokorig repült. No, volt sírás meg jajgatás, hiszen egy erős tüske pont KisBobó fenekét célozta meg. Egyik nyöszörgött a másikról meg lassan potyogtak le a sárdarabok. Végignéztek egymáson és nagy nevetésben törtek ki, majd tovább folytatták a versenyt. Ugráltak, repültek, ki hogy tudott. Hirtelen újabb akadályok merültek fel. Óriási eső kezdődött. Gerzson átázott bundával egyre nehezebben ugrált, KisBobó meg nedves szárnnyal éppen csak hogy le nem esett. Nehezen vonszolták tovább magukat. Ekkor meg a napocska kezdett olyan erősen sütni, hogy alig bírtak haladni. Nehezen vonszolták magukat., Már nem a verseny volt a fontos, hanem , hogy végre beérjenek a célba. Majd hirtelen megváltozott az eddig olyan jól ismert táj. Ugye mondanom sem kell, hogy ez a sok furcsaság kinek a műve volt? Mindezt a két kis tündér idézte elő, hogy még izgalmasabbá tegyék a versenyt.

    Csipiszkének még számos ötlete volt, de Mazsi csitítgatta.Csipiszke, hagyd már abba! Nem látod, hogy milyen fáradtak már?

    – Nem, nem! – tiltakozott Csipiszke. –   Még varázsolok szélvihart, meg gyorsan

    úszó patakot, meg óriási hegysziklát, sötétséget, meg farkasokat…

    – Csipiszke – szólt most már indulatosan Mazsi, -Most már elég legyen! Nem

    látod mit műveltél? Nézz rájuk, milyen fáradtak már, és kétségbeesettek!

  • Uncategorized

    Vendég a háznál, öröm a háznál

    Amikor meglátta Csipcsirip ijedt kis fejét azonnal tudta, hogy valami nincs rendjén.

    Csipcsirip elújságolta a hírt, és azonnal indultak is Benő segítségére. A nagy kiabálásra felébredt KisBobó is, aki szintén velük tartott. Mire visszaértek már Gerzsont találták Benő mellett. Ott vigyázott rá. Gyorsan felsegítették, és már vitték is Bagolydoktorhoz. Szépen ágyba fektették, és szép csendesen behúzták az ajtót, hogy nyugodtan tudjon pihenni.

    Bagolydoktor körbenézett a szomorú társaságon, és próbálta felvidítani őket.

    – No, meglátjátok egy keveset pihen az én kedves Benőm, és mosolygósan lép majd ki az ajtón, mintha semmi sem történt volna.

    Nagy volt a csalódottság, már annyira várták, hogy jőjjön Benő. Már hallgatták volna a történteket és cserébe most itt ülhetnek és bámulják egymást.

    – Addig is főzök egy kis teát! – ajánlotta fel Katicamama.

    – Én meg rakok bele egy kis csodacseppet- tette hozzá Zümimama. – Attól biztosan lábra áll a mi Benőnk! – kacsintott.

    Eközben KisBobó belopakodott a szobába. Kicsit megigazgatta Benőn a takarót, hogy szép álma legyen, majd visszaosont. Majd Csipcsirip lopakodott be és megsimogatta a feje búbját. Biztatóan annyi mondott, hogy meglátod, hamarosan rendbe jössz. Nekem is ezt szokta mondani az anyukám, és mindig igaza volt.

    Ezután Pillangó is jó gyógyulást kívánt. Mazsi és Csipiszke is belevetette magát a varázslásokba. Elcsenték otthontól a Titkos Gyógyítások könyvet. Mazsi felolvasta  a tennivalókat, Csipiszke pedig szépen követte azokat.

    Alig telt egy kis idő, és Bagolydoktorék arra kapták fel a fejüket, hogy Benő kipihenve, mosolygósan áll az ajtóban. Alig akartak hinni a szemüknek.

    – Benőkém! – ölelte át meghatottan unokatestvérét. – Benőkém!- ismételte újra.- Hát hogy vagy? Hogy érzed magad?

    – Minden a legnagyobb rendben- felelte Benő. – Arra nem igazán emlékszem, hogy hogyan kerültem ide…

    – De a történeteidre  azért ugye emlékszel?- vágott közbe Csipcsirip, aki nagyon megijedt, hogy mi lesz így a meséléssel.

    – Igen, igen  – nevetett Benő, és vele együtt a többiek.

    A kis csapat minden egyes tagja boldog volt, hogy ilyen hamar meggyógyították Benőt…